Gond nélkül? (Sans Souci)
Gyermekkacagástól
túlterhelt a part,
mindenféle nyelven
visszhangzik:
Mama!
A tenger elvakít,
ám a szó felkavar,
bensőmből felsikolt
ezernyi néma jaj,
s mint felhők árnyéka
a szemközti hegyen,
egyre feketébbre
vált át közérzetem,
s kérdem: Ez a jólét,
mi nyakunkba szakadt?
Nem rejtőzhetek
sajgó
gondolataimtól;
minden
lármán átüt,
hajdani szavad.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges