Gálya
Sértő hangzású szó a víziszonyat. Széttört, part menti hajóbelső, mint kályha, töretlen burkolja leláncolt töltelékét. Sikollyal vernék föl a csendet, vagy dörejt keltenének, ha tudnak, ám a véres evezőkön szétkapart, semmibe rántott körmök, nyomtalanná válnak.
Az idomtalan, nagy doboló, dobogón ülő pofazacskós még fűszeres lábvizet vesz, majd üvöltve rájuk zárja a rácsot. Kulcsait tengerrel nyeletve repteti a hullámok közé.
Süllyednek... Maga menekülni próbál, de a dűlő hajóból harsogva kivágyó - utolsó döntésével habok alá gyűrt -, mederre ítéltek, épp üzenet nélküli meghívólevélben cibálják magukkal oda, ahol a sekély vizű óceán latyakjának lényei, még a végletes szemdülledés előtt esnek hóhéruknak.
Az evezők oldalán - a bilincses sokak - láncledobással, nem harmadolva, de száz százalékosan fehéren, és mégis örök rab-szabadságba vesznek.
- Boér Péter Pál alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges