Gádor
Az ajtók elé húzott boltozat volt,
fönt falazatlan - ott járt be a mennybolt,
a spájzot, kamrát hosszallotta össze,
egy padlásjáró szorult még a közbe,
és ott lakott sok rosszam visszatartó,
anyám vigyázó, öreg konyhaajtó,
nevét, azt hittem öreg babonából
aggatta bölcsen magára a gádor,
de mindegy már – mert vigyázta a kedvem,
ha győztes hadvezérként verekedtem,
vagy ügyelt rá, hogy csínyem elfelejtsem,
ha megrovásként benne térdepeltem,
de hüppögésem egy vásott se tudta,
úgy nyelte el, mint a nyári port az utca,
s ha úgy adódott, óvott, míg rohanvást,
átkutattam a kolbászért a padlást,
s a rossz időben, mint nyitott alázat,
nagy, tárt ölével óvta meg a házat,
csak ennyit tudok, meg azt mindenképpen,
hogy málladozásával együtt éltem,
s mert nála szebb zug a világon nem volt,
úgy őrizgetem, mint ő a gyerekkort.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges