a csöndből
fröccsöntött vaksötét
óriási röpképtelen denevér
szárnyai mögött ott lapul minden
távoli emlék
érzem
mamutszőr
óriás medvekoponya
a hajnal illathiánya
folyamatos hóeséstől
megzavarodott szemek
őrizni kell a tüzet
forró lapos kövön
sistergő hópihék
korgó embergyomor
korgó vadállatgyomor
az éhség vésője
az éhség harapása
megfordulok
s lepedőm úgy ropog
akár barlang előtt
a hó