Hideg kis nappalok
hatalmasra nőtt éjek
váltakoznak kívül belül
ahogy az álmok a szemhéjon
át a húsba vájják magukat
betonházak közt rejtőző idő
ül a nyakamon méreggel
keveri át ráncos véremet..
Tenyeréből kel fel a nap
Átmossa a fény arcáról
Szürkülő tekintetem
Két kézzel söpröm
Az ágyról ágyéka aranyát
ő halkabbra húzza a tájat.
Kifordult konnektorok
Lázas áramai égetik a bőrre
Ölelését nem beszélő utcák
Lombtalan szürke karmai
Vájnak a tenyérbe húsa helyén.
Bennem lélegzik bennem
Nyit ajtót vonatok
Szikráit söpri testemre
Forrón hogy fájjon teát főz
Meztelenségét borítja rám.
Aztán ha felkavarta a tengert
Vitorlát bontva húzza el a várost
A hajnali ég alól jobbra elaltathatná
Az ébredőket de keveset mozog
Szívébe szúrva két szemem.
Tudom eltűnik egyszer mint
Hóesés kalandja rejti el a kabátok
Mögé a testét és hangtalan
Felhőket köröztet fejem felett
És megöl majd ágyéka árnyéka.
_______________________
2011-11-14