A világítótorony körül vihar dúl,
később a köd is alászáll.
Villogni akarása a
kétségbeesésben sem kapcsol ki.
Hullámok szerpentinjén dobálózva,
óriás tartályhajók vakulnak,
saját árnyképüket homálytükörben
meg-megsimogatják.
A jól látás illúziójában,
horpadtra nyomasztott
- tenger-köd - vízösszefonódás
magasra emeli a szabadság
illúziójában raboskodó egók vízvonalát.
Barométerük békaképzelete
azt sem brekegi, hogy a felszín
besegít a kötelességtudó jelkibocsájtó
híradását elnyomni.
Négy csatahajó és
több tanker lejt vízi balettet.
Egyikük dupla lutz
sikertelenségén mulatva,
Víznyelő tengerfalattá vált.
A többiek nem is érzik,
hogy azonos, fel nem csiszolt pályán
haladnak, ahol az önfeledt habtáncos
vállalkozó, igen nagyokat bukhat
egy bátortalan kibontakozási kísérlet
páradús láthatatlanságában.