Fej-lődés
— Professzor asszony, rettenetesen fáj és meg is van dagadva, azt kell mondanom, kopogni lehet rajta. Sőt, talán szétkalapálnám vele az összes diót. Nagyon megtágult, bizsereg az egész teljes terjedelmében, és eredeti magának többszöröse lett. Meg is nyúlt, de főleg kőkeményre dagadt, puffadt, minden irányban. Olyan, mint egy rondán felfújt, tömör betonluftballon. Azokat az egyszerű mozdulatokat sem tudom már elvégezni, melyeket a magácskával való találkozás előtti időben, amikor még méreteiben száz százalékosan normális volt, és igazán kényelmes. Nem zsibbadt fejetlenül, széttágultan ez a fránya fej, jöjjön, kezét csókolom, mérjen rá erőteljes koccantásokat! Repedezetten fájó csontú, kőkemény… Tapogassa meg!
Érzi, hogy nincsenek rendben a dolgok? Én ezt az előnyben részesítést hátrahagytam volna, ha időben szól, hogy ilyesmi bekövetkezhet. Sejtettem, sőt tudtam, hogy együttműködésünknek ehhez hasonló lesz a hozadéka, de erre azért nem számítottam. Csókolom becses kezeit, már nem bírom, csináljon valamit, hogy visszaalakuljon! Fogja meg kérem, fogja meg, és tegye a dolgát!
— Uram, öt esztendővel ezelőtt egyértelműen felvilágosítottuk önt, hogy ez egy fejtágító! Nem véletlenül tettük. Két esztendeje látom az egyértelmű, elvárt fejnagyobbodást. Mivel a tudás fejdagadáshoz vezet, kérem, jegelje koponyáját! Már nincs sok hátra, az államvizsgák után stabilizálódik a méret, a folyamatos, elvárható szakosodási és fokozati vizsgákon már teljesen megszokottá válik fejének ilyetén átalakulása. Addig is láthatja, milyen az igazi fej-lődés.
- Boér Péter Pál alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges