A favágító
Apám előtte fontolt gödröt ásott,
a tuskó alját formázta az árok,
tört rönknek, ágnak nőtt e furcsa jászol,
épp odavaló, termetes akácból,
bús fadoronggal sulykolta tömörnek
a gyökerekre terpeszkedő földet,
s a nagyfejszével, csak úgy próbaképpen,
megügyelve mint üt vissza a kézben,
a kugliba egy próbált ívvel vágott,
és hogyha ő, a tuskó is vigyázott,
s ahogy a napok, hetek, évek múltak,
a favágító úgy fogyta a múltat,
már ismerte ág, tuskó, karnyi szálfa,
a balta éle összebarázdálta,
s ha nyugta volt, csak nézte, ahogy körbe
betapadtak a forgácsok a földbe,
s mert susogását lomb már nem kísérte,
leálmodták a gyökerek a mélybe,
több emberöltőt szolgált végig egyben,
s úgy vásott el, hogy nélkülözhetetlen.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges