Festetlen falakra képzelem az eget,
sötét csatornákba csorgatom a fényt,
vakoknak rajzolok világlátó szemet,
siketeknek szerzek hallható zenét.
Ablakot tervezek minden alagútnak,
és az éhezőknek kalácsot török,
viharvert kunyhókból varázsolok újat,
ernyőt tartok ázó koldusok fölött.
Repülőt adok a messzi-szeretőknek,
a boldog napokat csokorba szedem,
örökzöldre festem a haldokló Földet,
s legszebb vágyaidat igazzá teszem.