A fürdő és a fiú
Az Isten biztos másképpen akarta,
de valamiért később ért a partra,
nem érezhette, hogy ez vele történt,
a pillanat is halálra vált önként,
az élet mégis rálelt otthonára,
és ritmust lelt a szíve dobogása,
s most segítséggel, iszonyatos szépen
ott lebegett a megváltás vizében,
a tekintet magától odarándult,
ahogy egy kéz a vergődés alá nyúlt,
az engedetlen test is súlytalan volt,
és észrevétlen leszakadt a mennybolt,
a biztosat, a védelmet kereste,
a víz úgy moccant, mint a fiú teste,
a Golgotáról menekült ki éppen,
az arcára rótt, szótlan szenvedésben,
két szempár látta így is a legszebbnek,
s ő része lett az áldó szeretetnek,
mert látszott, hogy a világ vízre térdel,
míg két szülője óvja hű kezével.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges