Fövényi Sándor (Főnys): Tulipánok
Sosem vártam annyira a tavaszt, mint most,
elengedtem három villamost,
mert azt hittem, a negyediken ő jön,
de csak billegett sínén a sárga börtön,
és a megállóban feltételes szabadságra engedett néhány utast.
Leszállt egy benzinkutas, két postás, a virágárus,
kezében tulipáncsokrok, szeme mosolygó május,
a járdaszigetre gyorsan banánosdobozt dobott,
és már kántálta is, tessék, tessék, csókolom, jónapot,
vegyék, vigyék az életem.
Csak álltam ott cigarettázva,
enyhén részegen, bevallom szartam a szabályra,
hiszen dekára megveszek minden közterest,
a gőzölgő hotdogos bódét, a sarki fűszerest,
az egész rohadt világot.
Még sosem fájt ennyire bőröm színe,
ahogy rám néznek, akár egy tompa szike
vágna csikorogva húsomba.
Laza etnikai műtét, ahogy taposnák sárba
Isten e gyönyörű barna bűnét.
Szívem hiába rozsdás tulipán.
Köpnék.
- Vendégek alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges