"Fölfelé hullni"
Bíbor palást terül a bársonyos
fényben búcsúzó nap köré,
nyomában ködös, őszi sóhajjal
alkony borul a bús fejfák fölé.
Rőt avar takar halott világot,
fakó-kék fátyol a nyugati ég.
Temető csendjét vijjogó varjú
riasztja elhagyott kökényszemért.
Falevél perdül. Halk zizzenéssel
lehull lágyan a lábam elé,
eljárja végső, halálos táncát,
s fölfelé röpteti végül a szél.
(2010)
(„Levél vagy?
Azt kell megtanulni,
nem szabad,
csak fölfelé
hullni."
Szabó Éva)
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges