Fényfák éjszakáján
Magam múltja lettem,
védtelen, meghalni,
szeretni képtelen,
szobám szegletéből
kiszökött a fény,
illedelmes részeg,
félszeg mosollyal
imbolyog, lépésenként
bocsánatot kérve
az elébe ténfergő tárgyaktól.
Megejt a mélység,
a drága csillogás, fényfák,
óévbúcsúztatás, eső,
girland-árnyak viháncolnak,
a fenn maradt
karácsonyi pompa,
a Messiásnak lenn
még tömérdek a dolga.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges