Fények
Fény cikázik át
az ablakrésen
árnyékok fátylán
forgolódva
vérbíbor testtel
hull az ágyamra
mintha elhagyott
Kedvesem volna
ébresztő lángtenger
aranylik így
glóriát fest
fejem fölé a hajnal
jó lenne nyargalni
tüzek ölén csillagokig
a fényzuhataggal
Hulló szikrák
fürdetik a lelkem
gyökér-ujjak
föld-testembe vájnak
szomjat oltó
méz-sárga sugarak
vízre zuhant
elszáradt faágak
szunnyad a szív
hajnal bontja le
égve lobogva
bennem a vágyat
látni tanítja
vakká vált szemem
s kiáltani
elnémított számat
mennydörgő rakéták
tűznyelveként
mindennap
s értünk folyik szét
vére
Tudom
fénykoszorút fon
az árnyakból is egyszer
ha elérek
az út végére
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges