ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Ajtócsattanásra ébredt. A kis szoba hirtelen megelevenedett, hazaérkeztek a szobatársai, és egymás szavába vágva beszélték meg a vizsgatételeket, előkerültek az otthoni fotók, apró semmiségekről, majd Kolozsvár ámulata ragadta el őket. Sokáig csevegtek, a fiatalság hevével, de a fáradtság lassan úrrá lett rajtuk.
–Jaj, elkésünk!–kiáltásra ébredtek. Még szerencse, hogy Mariuka szemébe pislogott a reggeli nap.
Sebtében kapkodták magukra a ruhákat, és loholtak az egyetem felé.
– Gyertek a kis utcába–irányította őket Ági,- itt van a trolibuszmegálló, azzal talán még idejében beérünk.
Cammogott is feléjük a zsúfolt jármű. Feltuszkolták magukat rá, még súrolta is Gitta hátát a becsukódó ajtó. Verejték csorgott arcáról, az izgalomtól piros foltok virítottak a nyakán, kalimpált a szíve. Feldúlt lelke lassan elcsitult, s mire feltűnt az egyetem impozáns épülete, a troli gyomra csaknem kiürült.
– Jegyeket, bérleteket! (Biletele, abonamentele va rog!)- reccsent rá az ellenőr hangja.
Csak bámult rá zavarodottan. A nagy tömegben nem érhette el a lyukasztót, aztán meg elfelejtkezett róla.
A megállóban nem szállhatott le a járműről, elébe állt az ellenőr!
Próbált szót érteni vele, elővette a tárcáját, hogy kifizesse a büntetést, de addig az ajtó becsukódott. A következő megállónál tudott leugrani, a troliról.
–Jaj, Istenem, öt percem van csupán, elkések! – s rohant lélekszakadva visszafelé.
Épp csak beesett a tanterembe, érkeztek a vizsgáztató tanárok.
Szédülve kapkodta a levegőt, de ott volt!
A nagyobb tételben Mikszáth Kálmán hősnőiről kellett értekezést írniuk. Halk moraj futott végig a termen, de Gittát öröm töltötte el. Nagy figyelemmel kezdett hozzá - az előző nap tapasztalatából tanulva-, aztán teljesen elmerült a téma boncolgatásában, a nyelvtani tételek sem okoztak gondot neki. Mire befejezte, a csengő is jelezte az idő végét. Megkönnyebbülve tette el a tollát, arca lángolt, mint mindig, ha nagyon beleélte magát valamibe.
A Szamos mellett sétált a park felé, bámulta a kirakatokban lapuló csodákat, s könnyedén, felszabadultan lépdelt, a horrorisztikusan induló nap örömmé változott. Bement a csillogó Divatházba, s csak ámult-bámult a sok szép ruha, ékszer láttán. Otthon, a kis városban, nem látott ehhez foghatót.
A nap egyre forróbban égette az aszfaltot, Gitta nyakába szedte a lábait, hogy minél előbb elérje az árnyas Sétatéri parkot. Az óriási öreg fák, dús lombú bokrok, virágok, szobrocskák elvarázsolták lelkét. Leült egy padra, és élvezettel hallgatta a madarak csácsogását, a szökőkút csobogását, a tavon csónakázók vidám hangját. (folytatás köv.)