Félbehagyott mámor
Egyiknek mindez guberálás, szégyen,
rossz hírverés csak. A hivatal kényes.
Másiknak látvány, mint a túlélő show,
harc az életért lángoló flaszteren.
Szelektív öröm, öncélú értékmentés,
Többször használatos hol volt-hol nem volt
betevő falat, álom, gyermekmese.
Partra vetett gerinctelen aranyhal.
Damaszt-abroszok gőggel megrakott
terülj asztalkáink látószögéből
torzult részvétek. A szó visszadadog.
Szétszórja dúsan a fölös morzsáit,
Csalogat, taszít szag, illat, éhség,
lecsap, elhessenti a madarakat.
Guberálás, kancsal gazdagság ez,
bélyeg-ütötte öröm kényszermunka.
Szem-izom-gyulladás, mely kukák mélyén
derengő fényben élet után kutat.
Élelmet, eltorzult lélegző cipót,
Isten testét, ami még megmenthető,
s elszórt rongyokat régi, s új divat szerint.
Félbehagyott mámort, széttört üvegben
egy-egy nyelet bort, melyben sír a nóta,
-betét-díj is jár- s romlott falatokba
mohó éhséget harap újra a száj.
Szabad préda itt a márka, a bóvli,
nem kell kezes se, ha mindenki jól jár.
A hatalom bölcs, kemény, ha nincs remény.
Amit lát, nincs, s ha lenne is hazugság.
Hát jogot formál, a joghoz új törvényt,
bár tudja, bűnből csak bűnt szül a kényszer,
nem indít el egy jobb s szebb világ felé,
míg sok a szó és oly kevés a kenyér…
az életéért mind guberálni fog.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges