Félálom*
Rám zuhant ez a hajnal is. A kék,
a félálom opál spanyolfala.
Érzékeim gyűjtik a fényt, de még
küzd, nem adta föl az éjszaka.
Körben néhány apró álomdarab,
ragasztaná a régész ébredés,
de nincs esély, már töredék marad.
Lelet, amely tán sosem volt egész.
A függöny résen át egy fénynyaláb,
akár szöghegyű parkőrbot matat
és mind, amit a tegnap szétdobált,
fölszúrva rajta lim-lom pillanat.
Összegyűrt lepedő: harctérmakett.
Havas árkokban bujkál a jelen.
Lassított filmként mozgok. Fölkelek,
s a pucér kedd öltözni kezd velem.
*azonos című versem átirata
- alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges