Fáj-vers
Fáj-utakon gyakran ösvényt vágok,
szél süvítés hóesés között,
dércsipkékből gyűjtöttem virágot,
fagyott-könnycsepp masnival kötött.
Fáj-utaknak állomása hantod,
égi csended burka rám terül,
elsiratom mély titokba' tartott
hiányod, mit vonszolok belül.
Jégpáncél ölelte fáj-virágok,
gyászszalagokat cibál a szél,
magányosan, kifosztottan állok,
hallgatom, mit fagyott rög mesél.
Könnycsepp gördül dermedt rózsaszálra,
fáj-szorítás enged, csendesül...
fejfán vacog mécses láng magánya,
kék égen fehér galamb repül.
- Fitó Ica alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges