Esteledik
A felhőket vörösre
festi a lemenő Nap.
Utam - hazafelé -
az erdőszélen vezet. Ha
hallanék, milyen zajok
ütnék meg fülem? Füvek
nesze? Fácánrikoltás,
bagolyhuhogás ijesztene?
Talán félnék. Így, csöndben,
nem. A haláltól meg
hiába. A költők sem élnek
örökké, pedig ők
segítenek: gondolataikkal,
szívemben muzsikáló szavaikkal.
Nemrég olvastam Phaedrustól
A róka és a holló-t, s most
ideképzelem az erdőszélre
a jelenetet;
esküdnék rá, ennél
a fánál ravaszkodta ki
róka koma a holló
csőréből a sajtot!
Fényben az ösvény,
pedig csaknem beállt
a sötétség!
És a képekhez tartozó
hangok! A valóságost
csupáncsak képzelem.
Ne csodálkozzatok hát,
ha a mesékkel rokon
az életem!
- Dudás Sándor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges