Esélytelenül
/ saját fotó/
Egy őszi délutánba, hinnénk, belefér
Ami a napból addig kimaradt:
Latolni felpörgő ötletsanszokat,
Tenni-venni egy félig megírt
Papírlapon, mikor
A beeső fény szinte már vakít,
Elővetíti forrongásait
Egy kecsegtetően szép mesének;
Nyomot mégsem árkol,
Nem nyúl utána, érte gondolat,
Nem talál dallamot hozzá az ének…
A teremtés ilyenkor csődbe van;
Lélek nem lehel ámbraillatot,
Fény- árnyjátéka szinte már halott;
Tehetetlen bukdácsol át meg át
Az idő ütemén
Egy félig megírt papírlapon
Tétovázva a félelem:
Vajon hová küldje SOS üzenetét?
„Kertem ma nem terem!
A télbe fordult párás ég alatt
Dérkristály formázza névjegyét”…
2013. december 7.
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges