Kerülgetem
egyre,
mi lényegem.
(Erről szólt
minden
egyenes szavam
és gunyoros énekem.)
A "mégis" csapdáját.
Az állhatatos bukást.
S hogy el nem
kerülhetem,
régen meg-
sejtett tudás.
Úgy élek egy–egy
újabb nélküllel
tovább,
hogy lélegzésem is
hőstett.
És persze alku.
Meg: árulás.