Emlékmenhely
Erős lettem,
feladtam
az értelmetlen
vágyakat,
a múltnak
elsőbbséggel
utaltam át őket,
szőhetem
a szemfedőmet,
előbb mégis
képzeletem
padlására indulok
illúziókat rombolni,
beszívni szobák
emlékporszagát,
találni egy nyugodt,
eldugott zugolyt,
de ruhám szegélye
felveri a port
– visszafordulok –
falépcsők recsegnek,
ha megbotlom nem baj,
mert hiszen a macskák
mindig talpra esnek.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges