Elszöktek a hintalovak
Örökké ugyanúgy,
tízpercenként körbe,
– műanyagpatáink
nem érnek betont –
szédülni kívánók
kígyólánca görbe
és a pénztárnál mind
vásárol zsetont.
Kik hátunkon ültek,
örökre elhagytak,
idegenek jönnek
– kolompjuk már cseng –
aranyozott tükrök
hullámvasutaznak,
s mi kábultan lessük
– mi van odalenn? –
Hiába ügettünk,
köröztünk a hintán,
egymás között semmit
nem csökkent a táv,
visszaszökünk újból
a döcögős földre,
s kordon nélkül nézzük:
forog… a világ!
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges