1969---kávéház---éjjel
pohárkoccanás metszett darabokat a csendből
portálüvegre futó páracsepp rajzolt kalligráfiát
egyikünk szavalni kezdett a végtelenről
s valaki ujjával dobolva bizonygatott ritmushibát
hamis ólomkristály nyelte a sok csikket
s a füst mint bűvésztrükkben a lebegő leány
embermagasságban elfeküdt majd keringett
(turbulencia) az álmosléptű pincérek után
földőlt pohár bora rajzolt sárga színű tengert
a móló kiskanál volt s kalózhajó a perecdarab
lapoztunk majd némán vártuk a körúti reggelt
és az éjjel lyukas zsebéből kigurult a Nap