Első bűnünket sóvárgás szülte
édenlétünk nyíló hajnalán.
Kígyó műve volt a megkísértés,
s a gyümölcsé fenn az almafán.
Gyenge volt a férfi, hiú a nő,
mint valamennyien azóta.
Hitte, hogy bölcsebb lesz, mint az Isten,
minden jónak, rossznak tudója.
Tűzbe ment rejtelmes titkok után.
Megosztoztak minden falaton
egymásba gyúrtan szerelmesen
kiűzve túlra a falakon.
S idők végeztéig kísért a múlt,
ördögi szó magával ragad.
Nem riaszt ma sem édeni átok,
hogy a nő szeszélyét megtagadd.
Az első bűn íze ott ég - érzed -
csókjában szádon, ölelve őt,
kiért kész vagy vétkezni minden nap,
s meghalni, míg van hozzá...erőd.