(Dávid Tibor fotójához)
mobil-szobám
kartondoboz
egyetlen bútora
a testem
magányom szakállam
bozótosában bujkál
szabad vagyok
mert csapdába
estem
kedvesem
az alkohol
barátom
minden kuka
kaszinóm
szeméttelep
s amit hordok
az nem álruha
hová lettek
az ismerősök
mikor szállt el
a család
honnan jövök
és hová megyek
elmosódott csönd
a külvilág