az őszhajú munkás megemeli a szekrényt
mint bennem a bánat tömbjeit az ész
becsapódik az ajtó
papírhófoltok mindenütt
fagyott vízesések a szétdobált ruhák
hiszen tél van
tudom én
tudom én
játszani kezdek a lendkerekes autóval
parányi szirénák fulladnak a csöndbe
a pöttyös labda sem vigyorog már
dörmög a kályha a lámpa világít
a könyvek sem lettek feketébbek
de ha most látnád a szobát
megjönnének a könnyek katonái