Elosonsz emlékeken át
- tűnő könnyű álmodás…
félszeg
szép mosolyod
közelít felém
s már hallani vélem utolsó
lépted torkom elszorul
nincs semmi esély
hogy velem maradsz
mint aki menekül - suhansz
szaladsz
lennék menedék
álom légy legalább
időtlen pillanat
hadd halljam egyszer még
derűs hangodat
maradj
akár egyetlen emléknek
csak ne áldozd magad végleg
a tékozló mindenségnek!
Indulsz
örökre elhagysz
hiába marasztallak
árnyad beledől a végtelen
hiány jeges csendjébe
ma sem maradsz
félek
semmivé porlad végül
minden emlék
álmom martaléka vagy
elhagysz
magamba rejtve
hiába
hordtalak…