Álmodtam néha szépeket
ködben elúszó fényre-ébredések
fakasztottak újra és újra keserű
csalódottság-szülte könnyeket
kértem kegyelmet számtalanszor
sírva esengve vádló miértjeimre
− nincs válasz azóta sem
mégis néha még kapaszkodom
elúszó nádszálként semmibe hajló
álmaimba
nem értem miért hagyott
remények nélkül a hatalmasnak
jóságosnak hitt Isten