Elfuserált
Talán elfuseráltatok.
Pedig annyira következetesek voltatok
mindig,
mint én nem leszek soha,
csak ostoba bizonytalankodó,
hogy így vagy úgy,
vagy
hogy ezt vagy azt...
Az előre lépés nekem
mindig nehezebb
mint álldogállni ott
hol gyökeret eresztett a megszokás,
egyengetni is csak néha.
Íriszembe gyűl minden fájdalom
ha látom arcát a kudarcnak.
Sosem hagytatok magamra.
Sosem...
Lehetnék én is másmilyen
de hozzám nőttek tetteim
és hangjaim...
és árnyaim...
Ijesztően hatna
önmagam tükrében
másnak látni magam.
Így van ez jól -
maradok örök-sóhaj,
örök-kívánság,
magamba rejtem
életem bónuszát.
- P. Tóth Irén alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges