Elfogyok
Van mikor elkékli az ég
a tisztesség ajzószerét,
és tócsát vált pénzre a nyom
a sulykos Ágnes asszonyon,
mint kinek Júdás pénze van,
rohadtul szégyellem magam,
kiszárad testemben az ér,
mert rám támad ki enni kér,
van vizem és van kenyerem,
nem szomjazom, nem éhezem,
a szívem lüktető karát,
ha adok, nem vagyok ravasz,
csak tél, meg ősz, meg nyár, tavasz,
és elfogyok, akár a fák.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges