nem indulok és nem térek vissza
maga az utazás vagyok
legnagyobb távolság egyetlen pont között
kifeszítve
sorsomon járok és járnak mások történései
ám mind gyakrabban késik a tavasz
néha tél ugrik a nyárba
ettől sistereg majd elcsillapul
mégis a nyugalom az mely szétveri a tájat
felejtés költözik az emlékezésbe
kitapétázza napról napra
otthonosabban mozog
apránként belakja s unalmában
üres hétköznapokat hajtogat
címzés nélküli borítékokba teszi
és kicsúsztatja a küszöb alatt