Elalvó
- semmi sem mai; emlék csupán -
Már árnyak dőlnek a sötétség testén,
és sosemvolt fákat ringat a Hold.
Alszol, vagy szunnyadsz e lágy őszi estén,
és jövendő napodhoz hajlik a volt.
langyarany permetben hull rád az éj.
Csöndülő mosolyod, a távolba vesző,
itt van és nincs itt már: álmomba tér.
Bóbiskol hajad is válladra hullva,
rebbenő pilládra vetül kis fény…
Aluszol, aluszol semmi perc múlva:
most nincsen út hozzád, nincsen ösvény.
Reggelig nem kellek,
egy magányos lélek
súgja csak füledbe éj-kínjait.
De eljő a napsugár, többé nem félek:
melletted várom ki nap-pírjait…
- Kavyamitra Maróti György alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges