Elégve, eloltva
Tűz se lobbant már éjek ölén lángra,
éj se sír fel, ha csillaggá válnék.
Csillag se hoz enyhet szempillámra,
akkor se, ha újra rád találnék.
Csak hevíts tűz, nekem ennyi is elég.
Kővé vált szívemet szétporlódva
izzón lábad elé terítettem rég,
hogy többnek láss elégve, eloltva.
Maradt a por, füst, fonnyasztó magány.
Ki többet kapott, mint amit remélt
nem kérheti soha számon magán
Józanul egy őrült szerelemért,
hogy belehalt és elégett porig.
Akkor se ha tudja, hogy álmodik.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges