Elégia
Ónos könnycseppjeinken csúszott meg a nyár,
a teltéletű Mindenamivolt. Kezét, lábát törte – lám
ő sem oly nagyszerű, bár nem szólt, (ahogy te sem)
szemeiben vért izzadt a Hold. Az ősz megtörte szárnyait,
ahogy maga elé meredt. Szeméből gyöngyöket
énekelt ki a szél, és suttogták vele utcák, terek.
- Jagos István Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges