egyszemélyes
leginkább az álarcok zavarnak.
megtanultam, hogy ki gondosan tud sminkelni,
azzal ne álljak szóba.
vitathatatlanul egyszerű vagyok.
tér - köz - létezés.
és minimális ön- meg közkudarcok.
ha most balra nézek, két nőnek látszó valami
épp felém fújja a hetedik cigaretta füstöt.
elképzelem, hogy vagyok. valahol-valaki.
és megnyúlt öreg kézzel próbálom felírni
az üvegre, hogy holnap ezredszer is
megváltom a világot. hát legyen.
de azért péntek délelőtt még két kávét veszek,
és várlak az egyszemélyes padoknál.
- zsófi alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges