Egyrímű dal
Én nem szakadtam darabokra,
hát nem is vittem soha sokra,
száz csomóra kötöztek, bogra,
s én hurkoltam, míg más bogozta.
Bolond világ – bökős a bokra,
szúrt a tüskéje, csápolt csokra
én áhítoztam szebbre, jobbra,
csak éppen lássék – nem nagyobbra,
hát léptem balra, léptem jobbra,
széttöredezett lépcsőfokra,
vágytam akármi rongy dologra,
szakadt vonóra, horpadt tokra,
de másra mégse futotta,
csak szívverésből írt dalokra,
csak kotta nélkül írt dalokra,
szilaj tengerre, hó habokra,
és hánykolódó csónakokra,
én kapaszkodtam minden csonkba,
kezem csupán az Isten fogta,
s míg szám a nevét eldadogta,
fölbámultam a csillagokra.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges