Egy szál kötélen
Megszoktam már a csendet, a hallgatást.
Az élet rövid pórázra fogott.
A nyakamra hurkolt kutyakötélen
visszaugatni én már nem fogok.
Néhány szó még, ha kiszakad belőlem,
kifényesített ünnepre szánom,
hogy meghallják, mikor szólok: Köszönöm.
S ha nem, akkor azt: Nagyon sajnálom.
Ez volt a sorsom. A köszönd, a sajnáld,
mit tőle kaptam és amit adtam.
Két szó. Csillagtáncot járatott velem
egy szál kötélen fenn egymagamban.
Nem vágyom oda, szédít a magasság
és istenként üvölt harsonátok.
Hazafelé tartok, míg lábam elé
lehullnak majd mind a kiskirályok.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges