ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

látlak, ahogy egy forrásnál iszol kicsi
elkékült kezekkel, nem, a kezeid nem kicsik
aprók inkább, és a forrás Franciaországban van
ahol az utolsó leveled írtad nekem
és én válaszoltam és soha többet nem hallottam rólad.
őrült verseket írtál
ANGYALOKRÓL ÉS AZ ISTENRŐL,
így, csupa nagy betűvel, és
ismertél híres művészeket és legtöbbjük
a szeretőd volt, és én visszaírtam, nem baj,
csináld tovább, légy az életük része, én nem vagyok féltékeny,
mert sosem találkoztunk. egyszer közel kerültünk egymáshoz
New Orleans-ban, fél háztömbnyire, de sosem találkoztunk, sosem
érintettük meg egymást. tehát te a híresekkel mentél és
a híresekről írtál, és persze arra jöttél rá, hogy
a híresek a hírnevükkel
törődnek – nem a gyönyörű fiatal lánnyal, aki az ágyban
fekszik mellettük, aki megadja nekik, amit akarnak, és aztán reggel
felkel és csupa nagybetűs verseket ír
ANGYALOKRÓL ÉS AZ ISTENRŐL. tudjuk, hogy Isten halott, mondták
nekünk, de amikor téged hallgattalak, elbizonytalanodtam. talán
a nagy betűk miatt. a legjobb női költők
egyike voltál és azt mondtam
kiadóknak, “adjátok ki, őrült, de ő egy
csoda. nincs hazugság az életében.” úgy szerettelek,
ahogy a férfi azt a nőt szereti, akihez soha nem ért hozzá, csak
írt neki, kis fényképeket őrizget róla. még jobban
szerettelek volna ha egy kis szobában ültem volna cigarettát
sodorva amíg azt hallgatom ahogy a fürdőszobában pisilsz,
de nem így történt. a leveleid szomorúbbak lettek.
a szeretőid elárultak. kölyök, válaszoltam, minden
szerető áruló. ez nem segít, mondtad.
volt egy síró padod és egy hídnál volt
és a híd egy folyó fölött és ott ültél a síró
padon minden éjjel és zokogtál a szeretők miatt
akik bántottak és aztán elfelejtettek. visszaírtam de soha
nem kaptad meg. egy barát írta meg nekem, hogy öngyilkos lettél
három-négy hónappal azután hogy megtörtént. ha találkoztunk volna,
valószínűleg én is kegyetlen lettem volna veled
vagy te velem. jobb, hogy így történt.