Együtt lélegezni
Vágyaim a nyár dalára ringnak,
de minden szólam halott áldozat;
itt az ősz jár, rőt levelek hullnak,
még hallom sírni a hullámokat...
Ballagok a nyirkos avar-ágyon
e sárgult elmúlásban, s köszönöm
a tenger kékjét, mely már ködös álom,
de álmaimat még újraszövöm.
Az emlékek közt révedezem hosszan,
képzeletben új nyarat teremtek;
a sziklafalból forrás fakad, moccan
egy kő, s egy ággal együtt lélegeznek.
Fotó: saját archívum
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges