Diófamagány
Anyám nem földi hírt ad,
saját misét celebrál,
s mint bolygó éhét csillag,
úgy csillapítja egy tál.
Akárha dacból volna,
úgy gyűlöli, ha téved,
lassan kihull a tolla,
de röptetik az évek.
Kisírta már a könnyét,
de gyűrt ereje rávall,
s mert napról-napra gyöngébb,
hát bajlódik magával.
Anyám egy vén diófa,
úgy hajt ki évről-évre,
hogy termését is óvja,
s az eget is elérje.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges