( teljes, végső változat)
elcsábított hogy beleforgasson magamba
Salvador-Dalí-mázba forgasson
engemmé tett az isteni NŐ
óriási négyzetrácsos lapáton
párzó kések voltunk szeretők
sikolyokra hasadt a hajnal
s mikor lefutottunk a partra
meztelenségünkkel összekaristoltuk
az álszent halászfalut
egy kavicsra álltam
visszahajtogatott szárnyaim kibontottam
emelkedésem képe bennem tükröződött
könnyű tollak
asszonyom érintései suhogtak
szálltam
Port Lligat
6 de junio de 1929
*
ma megpróbáltam verset írni
miközben Gala körbe-lüktetett
betűket róttam szoknyaszélre
A-tól Z-ig körhintaszékeket
alig volt hajnal s már délután lett
piroslón izzó asszonytenyér
melyen másként sülnek napi tervek
(az állvány földőlt a vászon fehér)
néztem amint pillái lehunyva
(válla csípője combja hogy mondjam el)
aludt elomlón mint ki beleunva
a kéjbe párnák völgyében pihen
mint aki nem akar mást csak szenderegni
testünk-pattintotta ős-szikrák alatt
éppen a spalettát próbáltam résre nyitni
mikor Gala ismét átfonta nyakamat
Port Lligat
7 de junio de 1929
*
nagy kék és általános
hetek után tegnap a kikötőben
három tervem kihajózott
nem tudom visszatérnek-e az útról
(pedig a tenger is az én ötletem )
most távoli sirály röptéből
engem aláz egy részeg augur
miközben nekidőlök a sziklának
melyet belülről Jézus
megpróbál Máté evangéliumába lökni
dőlök
furcsa nem emberi szögben
látod ez az
ami leírva is elég hülyén néz ki
90-fokos élet
Port Lligat
8 de junio de 1929
*
behúzódok ide ebbe az
alig-jelölt lüktető Időbe
jégeső vagyok mit sem
használ ellenem
esernyőm hiszen saját
zuhanásom tovább
darabol apró meghatározhatatlan
részletekben hullok
de ki látja mindezt
ebben az éjszakában
mikor a denevérek
röpte is kifecseghető
barátom a te Lolád
bele lalláz a csöndbe
ám Gala súlyosabb
bolondít és szeretkezik
sikoltva operálja belém
az öröklétet mégsem
fiókos akt Ő vagy fotelszáj
melyen kényelmesen
megpihennek a csókok
Port Lligat
9 de junio de 1929
*
ki tudta mi mikor és hol
ki miért épít mólót és nem hidat
Anyám jaj én a Te égre-tárt
tenyeredből hullottam ide
a Te kétségbeesett fohászod
vagyok mit velem kértél értem
hogy fogaskerék legyek
mások egyszeregyre-járó
égostromló gépezetében
jaj
Anyám mégis szögletes kerék lettem
idegen nékem a gurulás
hús-vér-porként szállok
napi szélvészek közepette
ne imádkozz értem mert
gyönge vagyok meghalnék
összekulcsolt kezeid satujában
látod itt van nékem a másához-hűtlen
kinek öle tűz s szava lajtorja
önnön padlásom előtt
Port Lligat
10 de junio de 1929
*
a halászok mindennapokból
csomózzák hálóikat
keddet szerdához szorosan
s vélik akkora az Idő
hogy nem férhet át a hézagokon
szentül hiszik ezt
néha dalra fakadnak bennem
szeretnék leljek otthonra
itt
ezen a parton hol madárrá-vajákolva
hajítás nélkül röppen a kő
Port Lligat
11de junio de 1929
*
tegnap a játszótéren
(mozi helyett oda járunk)
órákig néztem amint
le-föl le-föl lágyan
Voltaire vigyora libikókázott
Gala mosolyával
s bár a nappalt piros téglákkal
a délután már befalazta
mégis ablak nyílt az égre
a csönd hóna alól kigördült
egy csillag s mint 1929 éve
fölsírt a Csecsemő
József bennem esett térdre
ma mégis tépőfogakat festettem
a bárány tekintetébe
Port Lligat
12 de junio de 1929