szobánkban zajt a labda csap
virágunk levelet nevel
festékcsepp kedvenc könyveken
szíven lőtt antik pillanat
szakadt dobozban hét ecset
fejemben köd mögött a Mű
kockázat nélkül egyszerű
helyben fut az ki nem mehet
készül az ősz a nyár beteg
ismét eldől egy küzdelem
tócsán porhályog fénytelen
az aszfalt még kenyérmeleg
vagyok de nem tudom mi lesz
(ha tudnám jobb volna talán?)
e vers mint pók száján a szál
kifut s tapad a semmihez