Csordultig
Roppant fogaid közt, majd
mint egy ősi emlék kifolyt szád szélén -
a puttonyos aszú.
Hadd csókoljam rá a számmal...
orcánk, kacsintásunk, olyan mi egymással
mozdulatok: kecses érintésben fordulunk,
tánclépésből bomlik, hajba kap,
- a súlytalanságba férceltük a hiedelmeket -
vesd le, dobd el, mint kalapot odacsaphatod,
marad e keskeny érző-ösvény táncos lábamtól a lábadig;
körbevesszük, összefonjuk, akár ha szép szavakkal
udvarol a hold a napnak:
lemehet az egyik, fölér a másik,
félkört írunk...
bátorságát érzi az este, s e tájék,
ahol térképem vagy - a legelőtől,
a hegytető-búbokig, lábfejtől tótágasig -
megteheted velem, csak tudd
követni a szemem.
- Marthi Anna alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges