Kővé vált a napfény árnya
testemre sziklákat görget
megfagyott a tenger árja
holt virrasztja az élőket.
Élesre fent pengevágyak
kicsorbultak bordáim közt
a széthullt tér csak magának
őrzi a megkéselt időt
Még élek halállal felér
hogy örök kárhozatul ma
csillagéhesen utam felén
eljuthatok hozzád újra.