Csend és zaj
Az utcalárma most ült el a sarkon,
elfáradt kicsit, halkan zsong, zenél.
A macskakövön visszhangot vet sajgón,
mielőtt még a csenddel összeér.
Hozzám űz a szél, jössz te cserfes asszony.
Meg se szólalok, a lelkemben vagy.
Zsörtölődsz velem, amíg én haragszom.
Fülembe ácsolt kínpad minden hang.
Csend vagyok benned feloldva a zajban.
így nyer értelmet együtt e kettő,
Teremtés lázában a Teremtő.
Megsebzetten is velem kínlódtál,
fájt nekem a szó, amit kimondtál,
és fájt neked is, amit elhallgattam.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges