Olyan közel hajoltál hozzám
azon a régi őszön, egy hosszú,
beszédes délután,
mikor egy fénysugár lágyan, szépen,
valami különös táncot lejtett
a tó fölött éppen,
és csak nevettünk derűsen a csönd dalán,
nem létezett már a gond, a baj,
csak a dal, a mosoly simult el
szelídülő ráncainkon.