Feladni elvet,
mit zendülő vér,
vágy, ideg és agy
égi pályáin beléd vésett,
csak elvtelenül lehet.
Ahogy hitet is csak hitetlenül.
Megcsalni
szerető Kedvest,
lelkedből fakadót,
kínnal és gőggel megkísértetten,
mikor gyönyörrel rág az éhség,
mint a féreg,
csak megcsalatlanul.
Eldobni nőt, a legdrágábbat,
ki önmagává tett
s magadban féltve hordtál,
csak úgy,
ha belehalsz előbb,
hogy élni tudj tovább,
akár szólsz, akár hallgatsz
ordas szívvel
kivert kutyaként
boldogtalanul.