védtelen virágok
kezét fogom a kertben
holt tanyák ablakszemhéját lezárom
s út-tudó szavakkal indulok
felejtésből-kimentett Héthatáron
kapaszkodom cinege röptébe
holdfény szálán kötelet mászok
óriás templom az éj a kerítéslécek
gyóntatószékrácsok
felhőtlen ég
csöndezüst
földöntött mérföldkőre ülök
árnyékomra várok
s hallom a fákat
hallom kérgük alatt
csatangoló Apámat
dalol
HALLOM az IDŐT
hová siettem eddig