Creatio continua
Fedésben volt. Egójának árnya nem hagyta látni a végrehajtás
végtelen szabadságát — kis híján beleroppant bántó kényszerekbe.
Zavarba jön a gondolattól, hogy miként tudott bedőlni a készen
kapott korlátok elméletének, míg fel nem ismerte: lakhatatlan.
Kitörésként kézenfekvőnek tűnt tagadni, hogy kaptunk valamit is.
A mégis-etika heroikus pózát mintha ráöntötték volna.
Egy örvényen múlt, hogy nem nőtt hozzá végleg. Épp mélypontra jutva érte
kegyelem — endorfin-bombák sora ébresztett benne nem sejtett erőt.
Varázsütésre letisztult minden, ami értéktelen volt, kihullott
elméjéből, az értékek pedig sosem látott fényben ragyogtak.
Mérhetetlen önbizalmat érzett, s végtelen hálát, hogy része lehet
ebben. Már tudta, minden pillanat, minden jelenvaló érte is van.
Akkor értette meg: amit kaptunk, soha nem volt, és sohasem lehet
kulcsrakész. Feltárult előtte a folyamatos teremtés titka.
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges